„Igen, vannak még csodák”
Hogy mire képes a hit, a szeretet, az összefogás? Van-e még ilyen a mai világban? A mai világban, amikor »pénz beszél, kutya ugat«? A mai világban, amikor közösségeink szétesnek, mert nincs összetartó erő... Nem akarunk részt venni egymás életében... Nem bízunk sem Istenben, sem emberben... A közösség egyik alapja az, hogy az összetartozó emberek osztoznak egymás örömében, bánatában. Átsegítik egymást – közös hittel és közös akarattal – a nehézségeken. És találkoznak egymással. És törődnek egymással. De tény, kell egy hely, ahol találkozhatunk.
A baptista közösség példát mutatott
Hogy mire képes a hit, a szeretet, az összefogás? Van-e még ilyen a mai világban? A mai világban, amikor »pénz beszél, kutya ugat«? A mai világban, amikor közösségeink szétesnek, mert nincs összetartó erő... Nem akarunk részt venni egymás életében... Nem bízunk sem Istenben, sem emberben... A közösség egyik alapja az, hogy az összetartozó emberek osztoznak egymás örömében, bánatában. Átsegítik egymást – közös hittel és közös akarattal – a nehézségeken. És találkoznak egymással. És törődnek egymással. De tény, kell egy hely, ahol találkozhatunk.
És ha nincs egy hely, bizony meghal a közösség. A kiskunlacházi baptisták azonban példát mutattak nekünk. Nekünk, akik sopánkodunk, és legyintünk csak gyakran, ha valamit el szeretnénk érni. Mert a többség azzal intézi el a közösség álmait: »Ugyan, mit tehetnék én? Kevesek vagyunk ehhez... Úgyse lesz belőle semmi...«
Ők az álmukat nem hagyták annyiban! És bármennyire is kisszámú a lacházi baptista közösség, nem hullottak szét, nem adták fel! Tettek érte! Segítséget kértek és kaptak, és lám, felépült a templom! A mai világban! A helyi baptista közösség megmutatta, még manapság sem lehetetlen... Ha megvan a hit, a szeretet és a közös akarat, ha mindenki megteszi azt, amire ő maga képes, bármily csekélységnek is tűnik, akkor nincs lehetetlen! A mai kor a magányosság kora. Rengeteg ember küzd egyedül, reménytelenül. És a »bölcs« társadalmi filozófiák és pszichológiák még támogatják is ebben! »Csak magadra számíthatsz! Neked kell megoldani! Ha te nem teszed meg, senki nem teszi meg helyetted! Valósítsd meg önmagad! Törődj magaddal!« Egy összetartó közösségben ellenben ezek a mondatok így hangzanak: »Számíthatsz
ránk! Segítünk megoldani! Melletted állunk, segítünk abban, hogy meg tudd tenni! Köszönjük, hogy hozzánk tartozol, és segítesz megvalósítani közös álmainkat! Törődünk veled!« S ha lelki közösségről van szó, mindemellett ez is elhangzik: SOSEM VAGY EGYEDÜL! Mindannyiunknak tartoznia kellene legalább két – egy szűkebb és egy tágabb –, ilyen elveken működő közösséghez. Az egyik a család, a másik a lelki (egyházi) közösség... S így talán megértenénk, mit jelenthet pl. egy klub, egy település, egy ország, egy nemzet közösségéhez tartozni. Ha nem szaggattuk volna szét a kötelékeket, ha nem téptük volna fel a gyökereket, s ha mernénk újra Istenben és emberben is bízni... Gondolkodjanak el rajta!
Merítsünk erőt, példát és bátorságot a kiskunlacházi baptistáktól!
A fenti cikk képes riportként jelent meg a „A Mi Újságunk" c. kiskunlacházi lap 2012. novemberi számában (2–3. oldalon), mely teljes egészében megtekinthető a www.amiujsagunk.kiskunlachaza.hu oldalon.
